Az idő pénz – avagy a paradigmák vakságában
Az idő pénz.
Talán észre sem vesszük, milyen szinten határozzák meg az ilyen nagy igazságok az életünket és a döntéseinket. Tele vagyunk olyan mondatokkal, amiket még gyerekként hallottunk, elhittük és ez már olyan régen volt, hogy nem is akarjuk megkérdőjelezni őket. Talán nem is tudjuk, mert nem látunk túl a paradigmáinkon.
Nekem itt volt ez az “idő pénz” dolog, amiből jön, hogy az időnket adjuk el, az időnkért kérünk pénzt. Egy óráért, egy napért, egy hónapért. Így kapjuk a fizetésünk, így, idő alapon dolgozunk a megbízóinknak.
És itt a dilemmám: az időnk véges. Tehát véges az, hogy mennyi pénzt tudunk keresni. És tudjuk, hogy csak az idő megy magától és ha az idő pénz, akkor a pénz is megy magától. Hát persze!
Könnyen jön, könnyen megy. (Még ez is, fck!)
Az anyámtól mindig azt hallgattam: aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni. Meg azt, hogy az a tied, amiért megdolgoztál. (Klasszikusok) De ha pénzt akarok, akkor azt keresnem kell és nem dolgozni? Így ugye nem dolgozhatok, mert különben nem lenne időm keresni. De ha csak keresek, és nem dolgozok, ha találok valamit, akkor az nem lehet az enyém?
Aaaa, ez bonyolult.
Vissza az alapokhoz: ha az idő pénz és az időnk véges, akkor a pénzünk is véges? Hogyan lesz több pénzünk, ha időnk nem lesz több, főleg, ha azt sem tudjuk mennyi időnk van?
Gondoljuk tovább… Valamit hatékonyabban kellene csinálnunk! Mi a hatékonyság az idő viszonylatában? Szerintem pénz/idő, hisz ez mutatja meg, hogy egységnyi idő alatt mennyi pénzt tudok csinálni/keresni/találni. De, ha az idő=pénz és a hatékonyság = pénz/idő, akkor a hatékonyság 1 és állandó.
Vagy nem?
Tehát adott, hogy mennyi pénzünk lesz, annyi, amennyi időnk, és bármit teszünk, ez így is marad, csak nem tudjuk, mennyi időnk lesz. Így azt sem, mennyi pénzünk lesz.
És csodálkozunk, hogy sokunknak olyan “nehéz” a kapcsolata az idővel és a pénzzel, ha az, amiket gyerekként hallottunk ilyen kuszaságban tud lenni valahol mélyen odabenn?
És mindezt úgy, hogy nem is látjuk, mi történik bennünk.
—
A cikk eredetileg a vendler.hu blogon jelent meg.
Kapcsolódó cikkek:
