Dóka Ágoston – vagy ahogy a legtöbben ismerik, Guszti – olvassa a blogunkat. Az írásaink, különösen az én küzdelmeim és utam, arra motiválták őt, hogy ő is megossza a saját történetét. Nemcsak azért, hogy elmesélje, min ment keresztül, hanem hogy ezzel másokat is inspiráljon, reményt adjon, és talán segítse azokat, akik magukra ismernek az ő helyzetében.

„Ha csak egy ember is magára ismer az én helyzetemből, és erőt merít a tapasztalataimból ahhoz, hogy ne adja fel, már megérte” – írta nekünk, amikor először megkeresett.

Guszti története az élni akarás, a kitartás és a hit példája – mert néha, amikor már semmi sem segít, egyetlen felismerés képes mindent megváltoztatni. Az alábbiakban az ő történetét osztjuk meg, amely nemcsak inspiráló, hanem talán sorsfordító is lehet azok számára, akik éveken át küzdenek megmagyarázhatatlan fájdalmakkal, betegségekkel és tünetekkel.

Guszti személyes története

Szóval velem az a helyzet, hogy 25-30 éve mindenem fáj. Izmok ízületek, olyan mintha sejt szinten lennék berozsdásodva. Folyton csak olyan 60-70 %-osnak éreztem magam. Ez így 50 után nem is lenne tán meglepő annyira, de 30 éve nem lehetek 50 éves. Nekem nem volt olyan h a mozgás öröme, hiszen már a reggeli felkelés is fájt. Ennek ellenére rendszeresen sportolgattam, futok, bicajozok, edzek a fájások, ellenére, mert ha nem tettem volna már egész biztos, hogy nem is élnék.
Szinte havi, de többször heti szinten be kellett vennem egy tasak flector port, h a napi dolgaimat el tudjam látni. De úgy képzeld el, hogy pl nem tudtam egy lábon megállni, hogy a másik lábamat beledugjam a nadrágom szárába öltözködéskor. Annyira fájtak a csípőízületeim. Ha az oldalamon feküdtem nyújtott lábakkal, nem tudtam felemelni a felső lábamat annyira fájt az ízületem. Közben ez az állapot mentálisan is annyira megviselt, h többször voltak öngyilkos gondolataim a helyzet kilátástalansága miatt, amit nyilván nem fogok elkövetni, hiszen családom, van akikről gondoskodni szeretnék, és nem okozhatok ilyen fájdalmakat nekik.
A másik szintén több mint 30 éve fennálló problémám, az ujjam végi berepedések, amik iszonyat fájnak, bármihez hozzáérnek. Állandóan le kellett ragasztani az ujjvégeimet, mert majd megőrültem a fájdalmaktól. Többször volt, hogy kivérzett, a sírás kerülgetett, volt, h 5-6 ujjam is be volt egy időben ragasztva a tízből. És ez így ment évtizedekig nap, mint nap.
Rengeteg vizsgálaton voltam, százezrekért csináltattam vérteszteket, orvosról orvosra jártam, de senki nem tudta megmondani h mi a bajom. Lényeg a lényeg, hogy évek óta kutatom, mitől lehetnek ezek a tüneteim, mert nem akartam beletörődni, hogy ennek így kell lennie, és rengeteg könyvet, cikket olvastam okos emberektől, nem szennylapokban és hasonló fórumokon. Azt éreztem valahogy ösztönösen, hogy valaminek a hiánya, és az ebből következő működési zavar, zavarok okozhatják a tüneteimet.
Az első és legfontosabb, amire sikerült rájönnöm, hogy minden betegség valamilyen tartósan fennálló hiányállapot következménye!!!

Ami azt jelenti, hogy éhes általában nem vagy, de hiányt szenvednek a sejtjeid valamiből: tápanyagokból, ásványi anyagokból, vitaminokból. A természet a leglogikusabb rendszer a világon. Ahhoz, hogy valami tökéletesen működjön és el tudja látni a feladatát, meg kell, hogy kapjon mindent, amire ehhez szüksége van. Tápanyagok/ makro és mikro/, vitaminok, ásványi anyagok, elegendő víz, oxigén, valamint fizikai aktivitás, vagyis testmozgás!
Ha ez nincs meg és bármelyikből tartós hiányállapot alakul ki, a szervezet gyengül, megbetegszik, sorvad, és végül kihullik a körforgásból. Az emberek még most is elbagatellizálják a táplálkozás és a táplálék-kiegészítők fontosságát. Pedig abból építkezik a tested, amit megeszel. Nincs más neki.
Csináltak egy tanulmányt 1965-től a 2000-es évek elejéig. Ezalatt a 40 év alatt a termesztett növényekben található hasznos tápanyagok mennyisége a tizedére, majd huszadára esett vissza a nagyüzemi technológiáknak köszönhetően. Azóta eltelt megint röpke 20 év.
Aki mindent megtesz, hogy egészségesen táplálkozzon, annak is szüksége van étrend-kiegészítőkre.
Egy darabig látszólag „elműködget”, el vegetál a test, de aztán jön a leépülés, jönnek a betegségek, ha valami hiányzik. Lehet azon agyalgatni, h valami örökletes dolog miatt van ami van de teljesen felesleges. A génjeiddel nem nagyon tudsz mit kezdeni, ha meg van írva valami, akkor meg van írva. De azzal, hogy mindent megadj a szervezetednek azzal nagyon is tudsz foglalkozni!
Szintén nem túl régi kutatások szerint a génhibák is csak a nekik kedvező körülmények közt tudnak kifejeződni. Szóval én sokadik lépésként nekiálltam vitaminokat zabálni. Évek óta nem voltam beteg, nem emlékszem mikor voltam megfázva mikor voltam lázas. Nem voltam náthás, nem fájt a torkom. Nem kezdett ki semmi, ha körülöttem mindenki beteg lett, akkor sem. A Covid idején 5-6-szor is olyan emberekkel voltam egy autóban, egy légtérben, akik másnap harmadnap Covid pozitívak lettek. Nálam semmi nem történt. A testünk egy igazán összetett biokémiai rendszer ahol minden mindennel összefügg és egy összetevő több mindenre is kihat, így természetesen annak a hiánya is több mást is károsan kórosan befolyásol.

Szóval mire eljutottam a hiánybetegségekig, és a vitaminzabálásig, sok mindent kipróbáltam. Csináltam paleo táplálkozást, amitől lefogytam 12 kilót. Nyilván nem ártott, mert már 97 voltam, de a panaszaimat sajnos nem oldotta meg.
Aztán próbáltam hol ezt, hol azt elhagyni a kajáimból, mint pl. a liszt, a hús a tejtermékek, de semmi, vagy szinte semmi változás.
Aztán jött a fél év vegánság. Ebben volt minden reményem, de sajnos ez sem segített. Mintha lettek volna jobb napjaim, de igazából semmi tartós javulás nem következett be.
Újabb elkeseredés újabb reménytelen időszak jött. No és akkor jött a megvilágosodás, hogy talán és egész biztosan általános és mindenféle vitaminhiányban szenvedek. Elkezdtem multivitaminokat szedni. Ezek mellé még plusz D és C vitaminokat nagy dózisban. Több ezer NE-t és milligrammokat naponta. Bármennyire is logikusnak tűnt, hogy a vitamin és ásványi anyag fogyasztás megoldja a fájdalmaimat és az ujjvégi berepedéseket, sajnos nem jött össze. Volt némi minimális javulás, és meggyőződésem a mai napig, h ez átsegített egy olyan időszakon, amikor akár valami nagy probléma is kialakulhatott volna bennem, de szerencsére nem történt meg. Eközben egyre inkább körvonalazódott, mikor már mindent is kipróbáltam, és próbáltam a logikus következtetéseket le és összevonni, hogy kell, legyen még valami, ami nem stimmel. Mi lehet az ami bennem még mindig hiányban van és aminek hiányától én még mindig ilyen rettenetes állapotban vagyok. Valami, ami az egész biokémiai rendszert összehangolja és vezérli, és mindenre hatással van, ami bennünk zajlik.
És akkor jött az isteni szikra. Ismered azt a mondást, hogy: A halál a belekben lakozik?
Gondolkodhatsz, hogy mire vonatkozik, de inkább elmondom: BÉLFLÓRA. Erről ma már kb mindenki hallott, mégsem gondolnak rá kellő komolysággal. Ez az emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok összessége. Jó és rossz bacik százmilliói, amik az emésztésen át rengeteg biokémiai folyamatot végeznek el. Ha felborul az egyensúly, akkor jönnek a bajok. Amiket általában az orvosok mindenféle tüneti kezelésekkel próbálnak elfedni, szebben fogalmazva kezelni több kevesebb sikerrel. De az okokat kell rendbe tenni. Akkor van igazán esély a gyógyulásra.
Adj meg minden alapanyagot a szervezetnek, gyógyítsd meg a bélflórádat, és az majd meggyógyít téged. Nincs más út!
Eltarthat bőven hónapokig, fél évig vagy egy évig, akár hosszabb ideig is, de nincs más esély arra, hogy tartós javulás következzen be. Lehet mindenféle hókuszpókuszokat elkövetni, meg kezeléseknek alávetni magunkat, de ha nincs rendben a bélflóra, akkor hiába minden.
Ha a halál a belekben lakozik, akkor az egészség is ott kell, hogy lakozzon, és ugye mi sem logikusabb, minthogy ugyanazokban a belekben. No és itt jön, amire általában senki nem gondol.
Az egészséges jó összetételű jól működő bélflóra növényevő, de azon belül is legfontosabb az élelmi rost tartalmuk. Szóval nem elég, hogy sok növényt együnk, lásd a fél éves Vegán időszakomat, hanem minél változatosabban rostban gazdag növényeket kell ennünk, hogy a jó bacikat tápláljuk kellőképp ne a rosszakat.
A szakirodalom szerint minimum és alsóhangon is 25-35 gramm élelmi rostot kellene megennünk naponta, hogy a jó bél bacikat megfelelően tudjuk táplálni, ez akár elmehet 50 grammig és fölé is. De ha nem vagy elvetemült és nagyon változatosan táplálkozó Vegán, vagy nem eszel rostkiegészítőket, akkor ennek valószínűleg a töredékét eszed. Talán 10-20 százalékát sem.
Szerinted számolgatja valaki, hogy mennyi élelmi rostot eszik naponta? Szinte biztosan nem. Én még nem találkoztam ilyen emberrel. Talán még egy igazán egészségtudatos ember sem, egyszerűen, azért mert minden másra fókuszál, ha a problémája miértjét akarja megfejteni csak erre nem.
Keress a neten olyan élelmiszer táblázatokat, amiben fel van a rost tartalom tüntetve. Meg fogod látni h nagyon sok zöldségnek, gyümölcsnek, egyéb alapanyagoknak milyen alacsony a rost tartalma 100 grammra vetítve is. És nagyon kevés olyan van, amiből meg is eszünk annyit.
Élelmi rost kiegészítőket keress. PRObiotikumok és PREbiotikumok kellenek. A tejtermékekben, húsokban kereken 0, azaz NULLA a rost. És közben pl. arra is rájöttem, hogy igazából nem a hússal van a baj, mint azt sokan gondolják. Hanem azzal, hogy nem eszik mellé az ember elegendő rostot. Tehát mit csinálnak ezek a szerencsétlen rost igénylő jó bél bacik a rostszegény táplálkozásunknak köszönhetően? Éheznek, kevesen vannak, és nem tudnak sokasodni, szaporodni. És ha éhesek és kevesen vannak, nem tudják végezni rendesen a dolgukat.
Viszont ha több húst meg tejterméket, na meg még cukros ételeket is eszünk, akkor azok a “rossz bacik” kerülnek sokadalomba, amik kalamajkát okoznak bennünk.
A józan paraszti logika azt mondatja velem, hogyha a jó bacik elegendően vannak, és jól tudják tenni a dolgukat, a test sokkal jobban elbír egyéb ártalmakkal is. A másik pozitív “mellékhatása” a magas rost fogyasztásnak, hogy idén semmilyen szinten nem jött elő az allergiás szénanáthám. Eddig a 13 éves koromban történt mandulaműtétem óta minden év május- június-júliusa nekem az allergiáról szólt, taknyom nyálam összefolyt. És most semmi! Amit még észrevettem, hogy a bőröm is egyre kevésbé száraz. És ezek csak azok a tünetek, amik érezhetőek. Hány és hány folyamat zajlik észrevétlenül a felszín alatt, de ezek ugyanúgy befolyásolják azt, hogyan érezzük magunkat. A dokik sajnos nem azt kérdezik, hogy na, meséld, el miket eszel, iszol, milyen az életmódod. Csak kezelni tudnak több kevesebb sikerrel, de meggyógyítani nem. Nem azt mondom, h nem akarnak gyógyítani, de sokuknak fogalma, nincs, hogyan álljanak neki a krónikus problémáknak. Semmi nem fog meggyógyítani, csakis az egészséges összetételű bélflóra, és ha mindent megadsz nekik a minél tökéletesebb működéshez. Már csak azért is, mert az immunrendszerünk is a bélflórától függ!!! A magas rost tartalmú étkezésen kívül van még valami nagyon fontos! A fermentált élelmiszerek. Vegyél kapszulázott bél bacikat, edd a rostot és az erjesztett kajákat és figyeld magad. Az elején valószínűleg fokozott lesz a gázképződés, többet kell wc-re járogatni és lehet, hogy egyéb kellemetlen tüneteid is lesznek, de ne foglalkozz semmivel. Nekem is voltak ilyen olyan, látszólag értelmetlen és látszólag indokolatlanul a semmiből megjelenő tüneteim, de idővel minden a helyére kerül. Mondom nekem 2022 december legelején jöttek ezek a gondolataim, azóta zabálom a rostot, rendeltem probiotikumokat, vettem a piacon savanyított káposztalevet, plusz egyéb fermentált savanyúságokat, és naponta többször eszegetem, kortyolgatom. Akkor azt mondtam, h adok magamnak fél évet, meglátom mi lesz. Mert az világos ugye, hogy nem várható gyors változás. Nálam jó 2-3 hónapig semmi nem történt. Az égvilágon semmi. Legalábbis érezhetően. De tudtam, hogy ez egy lassú folyamat és eltökélten és eltántoríthatatlanul csak ettem és ettem a rostot. Aztán egyszer csak kezdtem olyan jó irányú változásokra felfigyelni, amik azelőtt nem voltak. Szóval valami elindult, és nagyon bizakodó vagyok a jövőt illetően. Most már a nagyon sokadik hónapnál járok és még mindig nincs vége a javulásnak. Újra van életkedvem, van energiám edzeni, mozogni, és érezhetően sokkal tompábbak a fájdalmaim. Kb. 2023 április óta nincsenek beragasztva az ujjam végei, mert nincs kirepedezve, nem fájnak. Flectort talán valamikor 2023 februárban ettem utoljára, azóta nem! Én tényleg mindent kipróbáltam a paleótól kezdve a vegánságik, de semmi nem hozott olyan változást, mint ez a rostban és fermentált élelemben gazdag kajálás. Azt kell megérteni, hogy a sok betegség mind ugyanonnan ered. A beteg, rossz összetételű bélflórából. Aztán idővel valakinek mindene fáj, valakinek magas vérnyomása lesz, másnak allergiája, akármilyen bőrbetegsége, pajzsmirigyproblémája, figyelemzavara, alvászavara, autoimmun betegsége, mindenféle krónikus bélbajai, depressziója, valaki túlsúlyos lesz, megint másvalaki meg rákot kap, vagy egyéb megmagyarázhatatlannak tűnő betegséget. De mindnek ugyanaz a gyökere! Egészség csak egyféle van. De a betegség, a hiba idővel millióféleképp megnyilvánulhat. Nem egy szerv vagy végtag betegszik meg, hanem a test minden egyes sejtje szenved és beteg, és ahol tüneteket okoz, ahol megmutatkozik a baj, azt nevezik betegségnek. Nagyon logikus az egész. Nyilván a legrosszabb az ha az ember önpusztító életmódot folytat, gondolok itt a piálásra, dohányzásra, és mellette nem is figyel a kajára, a bélflórára. Aztán egy kicsivel jobb, ha már nem önpusztítod magad, de még esetleg mindig nem figyelsz kellőképpen a bélflórára, vagyis arra hogyan táplálkozol. De a legjobb, ha maximálisan odafigyelünk rá és megadjuk nekik, ami jár, mert csak ezek a kis dögök tudnak bennünk, életben és egészségben tartani. Azt tudtad pl, hogy egy “snassz”antibiotikum kúra után akár egy évig is eltarthat, míg helyrejön a bélflóra? De akkor mindent igazán odafigyelve és jól kell ám csinálni! Ami ugye általában nem történik meg. Nyilván a mi korunkra már kialakulhatnak visszafordíthatatlan károsodások, de ha bármilyen gondunkat enyhíteni tudjuk, akkor már bőven megérte a rostban gazdagon zabálás. Ja és én közben 2023 február körül rátaláltam még erre az oldalra és csináltattam egy vizsgálatot: mikrobiomvizsgalatok.hu.
Csak a kíváncsiság végett, hogy jó úton járok e.
Utána egy dokinő kiértékelte nekem 1 órás telefonbeszélgetésben. Nagyon érdekes az egész. Ő közel kétezer kiértékelést végzett eddig. Azt mondja, h már gyerekeknél súlyos problémák vannak a mikrobiomösszetételben. Nyilvánvalóan mindannak a sok “finomságnak” köszönhetően, amivel tömik őket a szülők. Aminek most már kapizsgáljuk, mik lesznek a következményei hosszútávon. Az sem a véletlen műve, hogy ennyi hiperaktív, figyelemzavaros, “problémás gyerek” van mostanában.
Nagyvonalakban ennyi. Szóval, aki úgy gondolja, hogy mindenből eleget vesz magához – vitaminok, ásványi anyagok egyéb táplálék kiegészítők, stb., de még mindig valami nem stimmel, nagyon nagy valószínűség szerint a rostbevitel kellő szintre emelése lényegesen javíthat az állapotán. A kulcs nem az, hogy van e rost vagy nincs. A kulcs a rost mennyisége!!! Rengetegen táplálkoznak egészségesen. Legalábbis ezzel hitegetik magukat. És talán mindent meg is próbálnak tenni ez ügyben. De nem fog működni addig, amíg a rost igénylő bélflóra nincs rendben, ahol elképzelhetetlenül sok biokémiai folyamat zajlik. Szabályoznak, termelnek, a bél-agy tengelyen keresztül nagyon sok mindent megoldanak a szervezetben. Csupán jól kell tartani őket. Ennyi dolgunk lenne csak velük. Utána még lehetne finom hangolgatni a testünket, de ha a bélflóra rendben, akkor már szinte 90 %-ban okék vagyunk szerintem. Ahhoz még hozzá lehet talán varázsolni néhány %-ot, de ha nem sikerül az sem katasztrófa. Viszont ha a bélflóra rottyon van és te pl 50%-osnak érzed magad illetve az is vagy, akkor hiába próbálsz bármivel is hozzátenni néhány százalékot, hiába finom hangolsz 55-re, szinte meg sem fogod érezni ezt a minimális javulást. Érted a lényeget? Pl. a rákot nem a kemo meg a sugár fogja meggyógyítani hanem ha egészséges a bélflóra akkor jól működik az immunrendszer, és el kell h tűnjön a rák. Tovább megyek, egy jól működő bélflóra birtokában még csak kialakulnia sem szabad a ráknak. Ez a felismerés a rost-bél flóra-egészség háromszög tekintetében olyan nagy horderejű lehetne az emberiség történetében, mint pl. a kerék feltalálása. Ez az egészségesnek maradás Szent Grálja. És lehet h nem is nagyon túlzok. De szerintem, ha elmesélném a 30 éves kínlódásomat és ezt a rosttal kapcsolatos felismerésemet 10 dokinak, ha nem is 9, de 6-7 még most is azt mondaná, hogy hülye vagyok. Pedig megcáfolhatatlan bizonyítékaim és tapasztalataim vannak a saját magamon végzett kísérletezések eredményeképp. Képzeld el, ha már születésük után ennek megfelelően lennének táplálva a gyerekek. Az lehetne az első nemzedék szinte betegségek nélkül. Legalábbis amit civilizációs betegségekként emlegetnek. Na de ez már egy másik téma, ami nálam sokkal okosabb emberekre tartozna. Én meg nem vagyok senki csak egy zalai parasztgyerek, akinek volt olyan “mázlija”, hogy bár rettenetes iszonyat kellemetlen tüneteim voltak, mégsem annyira, hogy belepusztuljak ezalatt a 30 év alatt, de beletörődni sem akartam, hogy így maradjak flectoron és folyamatos fájdalmakon vegetálva, és volt erőm is, akaratom is végig küzdeni és nem feladni.